Családi étkezés – gyerekkel, vagy nélküle?

Feláll, futkározik, kiköpi, kiönti. És ez csak néhány olyan mozzanata egy kisgyermek étkezésének, ami zavarja a nyugodt családi programot. Mégis kutatások egyértelműen bizonyítják: a gyereknek a családdal együtt kell étkeznie. Így tanulja meg a társas szabályokat, így szocializálódik. Az Európai Elhízástudományi Társaság (ténylegvan ilyen...) tanulmánya szerint ráadásul azok a gyerekek, akik nem a szüleikkel együtt esznek, 40 százalékkal hajlamosabbak az elhízásra. Sőt! Azok a gyerekek, akik legalább ötször szüleik társaságában étkeznek, kevésbé lesz gondjuk az alkohollal, vagy a drogokkal, egészségesebben étkeznek, jobb tanulmányi eredményeik lesznek és nem utolsó sorban szorosabb kapcsolatot ápolnak szüleikkel.

A közös hétvégi ebéd, vagy egy hétköznapi vacsora apropó arra, hogy beszélgessünk a másikkal, és néhány értékes percig eltereljük saját gondjainkról a figyelmünket.

De hogyan figyeljünk a másikra, ha közben óvnunk kell a porcelánt, a kristálypoharat és a fehér abroszt egy kisgyermek ügyetlen kezeitől? És hogyan tanítsuk a társas étkezés szabályaira a kisgyereket, ha közben egy másik felnőttel társalgunk? 

A megoldás a népmeséből is ismert okos lány történetére hajaz: ő volt az, aki hozott is valamit, meg nem is a királynak. A mi esetünkben is ez jelentheti a megoldást: velünk is esznek a gyermekek, meg nem is.

Állítsunk fel a fő családi asztal mellett egy gyerek étkező asztalt, mellé gyerek étkezőszékeket, terítsünk meg nekik ugyanúgy, ahogy a felnőtteknek: kanál, villa, szalvéta, pohár. Az étkezőasztalt terítsük le valamilyen könnyen mosható textillel, vagy műanyag terítővel, és ha lehet, műanyag poharakat és tányért készítsünk ki nekik. Az étkészletet ugyanúgy helyezzük el, ahogy a nagy asztalon! Ha több kisgyerek eszik együtt az asztalnál, akkor szék helyett padot is tehetünk az asztalhoz, így kisebb helyen többen is jól elférnek egymás mellett.

Ezzel a módszerrel megóvhatjuk a családi étkezés békéjét, mégis karnyújtásnyira tudhatjuk a gyermekeket, akikre fél szemmel állandóan figyelhetünk, és időben közbeléphetünk, ha szükség van rá. 

Ezekkel kell kezdeni, ha társas étkezésre szeretnénk tanítani gyermekünket

• Tiszta kézzel jöjjön az asztalhoz
• Kérdezze meg, hogy segíthet-e valamiben a terítésnél
• Várjon az étkezéssel addig, amíg mindenki szed a tányérjába
• Ne csámcsogjon
• Ne tömje tele a száját
• Hallgassa végig a másikat, ne szakítsa félbe
• Ne nyúljon át mások tányérja felett, hogy elérjen valamit, inkább kérje el
• Tolja vissza a székét az asztalhoz, ha felállt, és végzett az evéssel
• Mindig köszönje meg az ételt az étkezés végén

Könnyű rávenni őket ezekre az egyszerű, később már automatizmussá váló szokásokra, ha cserébe „kapnak” valamit. Ez lehet mondjuk sütemény, vagy fagylalt. De csak akkor, ha betartották a szabályokat.